A devizahiteles perek a fogyasztóvédelmi magánjog csapdájában: Az árfolyamkülönbözet jogi kockázatai és mellékhatásai

A 21. század első évtizedében a gazdasági és a lakossági szektor devizaállományának dinamikus növekedését a századelő komplex gazdasági folyamatai idézték elő: a neoliberális gazdaságpolitika, az ebből fakadó deficites államműködés és államadósság, a tervgazdasági rendszerben frusztrálódott lakosság permanens fogyasztói „paradicsomváró” hangulata, a rendszerváltozás jövedelemfelzárkózást elmulasztó intézkedései, a kamatlábak devizák javára történő elbillenése. Ilyen makrogazdasági terhek ellenére a magyar lakosság fogyasztási hajlandósága, annak jellege, mértéke, célcsoportja, intenzitása a német és a skandináv társadalmak felé „kacsintgatott”. A munkajövedelmek és a fogyasztási igények közötti űrt a szociális jóléti rendszernek kellett volna kitöltenie, amely azonban az állami és lokális költségvetés pénztelensége, sőt növekvő deficitje következtében erre nem volt képes. A lakosság irányába aktivizálódó kereskedelmi bankrendszer szolgálta ki a hiányzó fizetőképes keresletet speciális devizahitel-csomagjaival, a fogyasztási hajlandóság kielégítését így nem munkaalapú jövedelmekkel, hanem „olcsó”, de kockázatos devizaalapú fogyasztási kölcsönökkel oldották meg.
(Részlet a Bevezetésből)