Közép-Ázsia és Afganisztán a multipoláris világ hajnalán az Egyesült Államok, Kína és Oroszország befolyásszerzési stratégiái közepette

Az átalakuló világrend közép-ázsiai folyamatainak vizsgálata érdekében ebben a tanulmányban három szempont szerint vizsgálom az Egyesült Államok, Kína és Oroszország befolyását a térségben. A katonai erő kapcsán feltérképezem a három ország fegyveres erőinek jelenlétét a térségben. Ha a számok szerények is, a trendek pontosan leírják a szereplők helyzetének változásait általánosságban. Egy következő szekció a nagyhatalmak jelenlétét elemzi a kereskedelmi kapcsolatok, a befektetések és a geoökonómiai szempontok szerint. Az ezt követő rész a három ország puha hatalmi erejét mutatja Közép-Ázsiában, megállapítva, hogy Oroszország – legalábbis az ukrajnai háború előtti időkig – a leginkább elfogadott ország volt a nagyhatalmak közül. 
Az ukrán–orosz háború hatásával külön szekcióban foglalkozom, mivel a tanulmány nagy részét – és mindenekelőtt a kutatáshoz felhasznált forrásokat, adatokat – még a háború kitörése előtt, illetve annak első hónapjaiban állítottam össze. Ennél fogva az első három részben elhangzó, a trendekre és a jövőre vonatkozó megállapítások az amerikai, kínai és orosz perspektívából azokra a tényekre támaszkodnak.
A jelenlegi konfliktus kimenetele beláthatatlan, az esetleges ukrán győzelem határai definiálatlanok, az esetleges orosz vereség következményei pedig messze túlmutathatnak pusztán a katonai erők visszavonulásán, területek feladásán. Oroszország győzelmének egyelőre minimális esélye van, de matematikailag nem zárható ki. Bárhogyan is fog alakulni az ukrán–orosz háború és a mögötte valójában felsejlő orosz–amerikai szembenállás, az természetszerűleg Közép-Ázsiára is hatással lesz (erről bővebben lásd Rácz 2024). Mivel a lehetséges kimenetek száma nagy, ezért nem bocsátkozom jóslásokba az utolsó részben, ehelyett az elmúlt egy év kétoldalú kapcsolatainak átalakulását tekintem át. Meglepetések annyiban voltak, elsősorban a tavaszi és nyári ukrán katonai sikerek után, hogy a közép-ázsiai országok sokakat meglepő önállósággal és határozottsággal nyomatékosították szuverenitásukat, miközben a szövetségeseket és partnereket kereső Oroszország számára a térség ismét felértékelődött. 
Az elemzésben az egykori Szovjetunióhoz tartozó öt államot egy egységként fogom kezelni, míg a hozzájuk etnikailag és kulturálisan kötődő, de történelemfejlődésében eltérő Afganisztánt külön aktorként fogom vizsgálni, kivéve az utolsó részben, ahol az afgán szereplőket mellőzőm az ukrán–orosz háború egy éve helyi kihatásainak vizsgálata során.