Kockázatok és mellékhatások

„Megváltozott az ember helye a világban, uralja az emberi kapacitásokat túlszárnyaló, elidegenedett technikát, de egyben áldozata is a technika defektusainak” – olvashatjuk Kis Norbert 2005-ben írt monográfiájában. Ma azonban egyre többször vetődik fel a kérdés, hogy az ember képes lesz-e a jövőben is uralni az általa megalkotott technikát. Köztudomású tény, hogy az informatikai fejlődés káros következményeit egyre nehezebben tudjuk ellensúlyozni. Két évtizede még heves jogirodalmi viták folytak a közterületi kamerarendszerek alkotmányosságáról, az érdekkonfliktusokról, az egyén és a társadalom eltérő érdekeiről. Mára ezek a kérdések letisztultak, a jog egy bizonyos pontig megfelelően szabályozta a kérdést – legalábbis hazánkban. Vajon el tudja látni e feladatát a jövőben is, egy olyan környezetben, ahol a változás üteme már nem ad másfél évtizedet egy új jelenség szabályozási vitájára? Nem tudományos fantasztikum, hogy léteznek olyan városok, ahol több tízezer kamera figyeli a lakosságot, informatikai rendszerek viselkedési adatok tömegét gyűjtik be az egyének tevékenységéről, mozgásáról, szokásairól, vásárlásairól, keresési előzményeiről. Szélsőséges esetben a jelenség a társadalom feletti totális uralom orwelli rémképével fenyeget, de ha a jog betölti
szabályozó szerepét, akkor az egyensúlyok fennmaradhatnak. Ha a megfelelő egyensúlyt szeretnénk fenntartani, akkor a jognak mint szabályozórendszernek kitüntetett helyet kell biztosítani.

(Részlet a bevezetésből)