A demokratikus konszolidáció eredményei és korlátai a rendszerváltó Horvátországban

Az 1990-es években Horvátország számára a legfőbb feladat az állami szuverenitás megteremtése, illetve megvédése és ezzel egyidejűleg az állam- és nemzetépítés megvalósítása volt. Nem véletlen, hogy a hosszú titói diktatúra után, a nem organikus fejlődés során kiépített állam politikai berendezkedésében számos autoriter elem állandósult az ezredfordulóig tartó időszakban. Ezt a periódust egy párt, a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska Demokratska Zajednica – HDZ) egyeduralma jellemezte. Ez a párt a többi tömörüléshez képest abszolút fölénybe került, oly mértékben, hogy közel tíz éven keresztül meg tudta őrizni hatalmát, sőt a háborús időszakot leszámítva képes volt az egyedüli kormányzásra. Horvátország egyike volt azon kevés rendszerváltó országnak, ahol a kommunista egypártrendszert egy antikommunista egypárti uralom váltotta.