A déli változat – rendszerváltás, magyarok, Jugoszlávia

Az 1980-asévek második felének Kárpát-medencei világában furcsa, kettős és ellentmondásosságában igen sajátságos helyet foglal el a poszttitói Jugoszlávia. Idestova egy évtized telt el a 20. század egyik legagyafúrtabb és legeredetibb diktátorának halála óta, az egyeduralkodó Jugoszláv Kommunisták Szövetségének (JKSZ) vezetését látszólag „szuperdemokratikusan” uraló ún. rotációs – tagköztársaságonként egymást váltó – rendszer nemcsak a titói, körmönfontan „interaktív” politikát nem képes fenntartani, de alig néhány esztendő leforgása alatt drasztikusan megmutatkoznak azok az eddig gondosan szőnyeg alá söpört, lappangó, hatalmas etnikai, gazdasági-társadalmi és politikai feszültségek is, amelyek szükségszerűen vezetnek – mind nagyobb sebességgel – az elkerülhetetlen és szükségszerű végkifejlet irányába. 1985–1986 táján még többé-kevésbé úgy látszik, az 1980-asévek elejének gondosan takargatott-ápolt „poszttitói” „jugó” világa nemcsak fennmarad, de változatlan formában – árubőség, nyugatias kirakat, ún. „el nem kötelezett” politika enyhe jugoszláv–szovjet feszültséggel, kiegyensúlyozott, szilárdan „kézben tartott” belpolitika stb. – még a maga módján „fejlődik” is. Az viszont már némi megütközést kelt – igaz, az etnikai kérdésekre vak és süket Nyugaton csak a nemzetiségi ügyekre némileg jobban figyelő (kisszámú) érdeklődő szemében –, amikor 1986. szeptember 26-ána legolvasottabb napilapban, a Vecernje Novostiban 200 szerb értelmiségi aláírásával napvilágot lát a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia memoranduma (pontosabban: itt és ekkor ennek legfontosabb szemelvényei), amely a Koszovó Autonóm Tartományban élő – ekkor már alig 10%-oskisebbséget jelentő – szerbség súlyos veszélyeztetettségét taglalja, tiltakozóan fölelemelvén szavát, egyértelműen „siptárellenes”, vagyis az albán nemzetiséggel szemben kifejezetten ellenséges, elítélő-kihívó éllel. A memorandumot a szerb sovinizmus legújabb kori látványos feltámadásának nyitányaként kell értékelnünk –megfogalmazója, szellemi atyja Dobrica Cosic. A jugoszláv kommunista vezetés az akadémia memorandumát „jól ismert soviniszta érvelésnek” bélyegezte ugyan, ám az mégis óriási visszhangot keltett a szerb közéletben, valósággal beleremegett az ország.

(Részlet a bevezetésből)