A politikai hiszékenység három évtizede – avagy az elvehetetlen ironikus szabadság: Hiedelmek, demokrácia, hiszékenység heurisztikája

1989-ben új szakasz kezdődött a kis közép- és kelet-európai népek életében. Sokan voltunk, akik azt várták, hogy a Bibó István által oly érzékletesen leírt történelmi nyomorúságoknak végük szakad, és a beköszöntő „összkomfortos” szabadság áthatja és átformálja a gazdaságot, a politikát, visszaadja a cselekvő élet méltóságát, amit elvettek a közép-kelet-európai kis népeket elnyomó birodalmak.
Változások lettek, de visszatekintve az elmúlt három évtizedre, nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A legdöntőbb változás, hogy 2004-ben a térség országainak zöme csatlakozott az Európai Unióhoz, amit 2007-ben Románia és Bulgária, majd 2017-ben Horvátország csatlakozása követett. Ezzel Európa politikai egysége megvalósult. A politikai egység mögött azonban változatlanul tovább éltek az európai országokat a kelet–nyugat tengely mentén megosztó történelmi eredetű különbségek, amelyekről Szűcs Jenő adott 1983-ban átfogó képet.
Ennek az írásnak nem feladata a rendszerváltozás teljes mérlegének megvonása. Célunk pusztán a demokratikus politikai átalakulással kapcsolatos rendszerváltó várakozások vizsgálata. Azt állítjuk, hogy ezek a várakozások nem teljesültek, de nem is teljesülhettek, mert nem álltak fenn a teljesülésükhöz szükséges elméleti és gyakorlati feltételek.

(Bevezetés)