Elszólás, nyelvi döbbenet, koincidenciák: A beszéd közélete

Harminc éve történt. Bajor küldöttséget fogadott a szabadon választott magyar országgyűlés. A német szövetségi tartományt a Keresztényszociális Unió kormányozta. A vendégeket Vörös Vince, az akkor 81. évében lévő veterán kisgazda politikus, a parlament egyik alelnöke üdvözölte: „Köszöntöm a »csu« képviselőit” – szólt, mintha a csutora szóba kezdett volna. Az ellenzék soraiban felerősödő kuncogásra sem kapcsolt. Jó néhány kínos másodpercet követően – segítséggel – jött rá, hogy az általa felolvasott protokoll-lapon a CSU a német Christlich-Soziale Union betűszava.
A nyilvános beszéd – közügy. Nem csupán a meg-le-szóltat, de a megszólalót is minősíti. A fenti eset az elkövető életkora okán szánakozó elnézést keltett. Nem elszólás volt. Az ellenzék sajtója szenilitást emlegetett a frontszolgálatot, az ideiglenes nemzetgyűlési jegyzőséget, a kitelepítést, az ’56-os szereplését követő kiközösítést megélt politikussal kapcsolatban.

(Bevezetés)