Szabadon? Sajtóról, közéletről, kultúráról a „demokratikus” Európában

A szabadság fogalma éppoly relatív, mint sok más fogalomé, így aztán sosem lesz valódi közmegegyezés abban, mit is jelent valójában. Elmondhatjuk Karinthy Frigyessel: „Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét”, s a szabadság fogalmát is relatívvá tették. Mi, magyarok sokszor próbálkoztunk szabaddá lenni történelmünk folyamán. Még a mi kis elnyomott magánéletünkben is. Még a legdurvább kommunista időkben is megkíséreltük megteremteni a szabadság kis köreit, sikerrel és sokszor illegálisan. Ezek az idők elmúltak, és bár már harminc éve élünk úgymond szabadon, én mégis sok kérdőjelet tettem a szó után. Önmagamban már régen megteremtettem a relatív szabadságomat, de erről beszélni nem tartozik mai feladatomhoz, ám ami közéleti szabadságérzetemet illeti, az hagy némi kívánnivalót maga után.
„Jőj el szabadság, te szülj nekem rendet” – idézzük sokszor József Attilát, s úgy gondolom, sokan vagyunk, akik úgy érezzük, nem született meg a rend. Sem itthon, sem a nagyvilágban. Sőt! Egyre bomlik.

(Bevezetés)