Harminc év után szabadon: közpénzügyi restrikció vagy expanzió?

A magyar közpénzügyi rendszer az 1970-es évek eleje óta egészen az aktív államvezérelt gazdasági metódus 2010-es létrejöttéig – leszámítva talán az ezredfordulón a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv Matolcsy György szavaival definiált szívet melengető időszakát – meglehetősen homogén képet mutatott. Az új gazdasági mechanizmus 1968-as bevezetését követő néhány lendületes évet követően az endogén tényezők fejlesztésére építő modellt „visszafogták”, majd a reformlendület mérséklésével szinte egyidejűleg kezdetét vette egy erős eladósodási hullám, amit a folyamatos, sőt növekvő infláció és a költségvetési hiányt egyoldalúan mérsékelni szándékozó lakossági jövedelemelvonások követtek. Sőt, az 1990-es évektől a belső magángazdaság terhére tett restrikciós lépések is állandósultak. Kitapintható azonban egy markáns, a 2010-től hivatalba lépő új kormány működésével kezdődő korszakhatár.

(Részlet a bevezetésből)