Trianon, rendszerváltás és a „nemzeti önérzetünknek parancsszava”

Trianont évtizedeken keresztül az agyonhallgatás csendje uralta. Nemhogy nem történtek megemlékezések, hanem még a létezését, megtörténtét is igyekeztek kitörölni. Trianont mintha kiradírozták volna a köztudatból. 1945 után sem a történettudomány, sem a fokozatosan pártirányítás alá kerülő sajtó nem foglalkozott Trianonnal, azt mintegy szitokszóként kezelték. A hallgatást csak a rendszerváltozásnak sikerült megtörnie, s az 1990-es kerek évfordulóig kellett várni arra, hogy Trianon kérdésköre ismételten a politikai közbeszéd tárgya lehessen, s a szabaddá váló sajtóorgánumok béklyók és kötöttségek nélkül beszélhessenek, írhassanak Trianonról, annak okairól, következményeiről.
Az igazi áttörést a 2010-es év hozta meg, amikor a magyar Országgyűlés a „nemzeti önérzetünknek parancsszava”-ként törvénybe iktatta a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt.

(Bevezetés)