A hálapénz megítélése az egészségügyben az új szabályozás fényében

Az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) 251. § (1) bekezdése a passzív gazdasági vesztegetés tényállásaként a következőket tartalmazta:
„Állami szervnek, gazdálkodó szervezetnek, társadalmi szervezetnek vagy egyesületnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki működésével kapcsolatban előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
Ezzel a törvény kinyilvánította, hogy a kötelességteljesítésért történő előny elfogadását nem kívánja pönalizálni. Persze már önmagában ez is felvetett problémákat, hiszen a tényállás nemcsak az orvosokra vonatkozott. Társadalmilag elfogadott volt ugyanis a paraszolvencia (hálapénz), de elfogadhatatlan volt (helyesen), hogy például az egyetemi oktatásban a tanárnak a hallgató vagy a szülő juttatást adjon azért, hogy kötelességét teljesítse, például vizsgáztasson.

(Részlet a tanulmányból)