A rockzene cenzúrázása Magyarországon a Kádár-rendszer időszakában

Bill Haley 1954. április 12-én előadta a Rock Around the Clock című zeneszámát, amivel új korszakot nyitott a zenetörténelemben. A II. világháború utáni generáció sokkal több mindenben különbözött a szülei generációjától, mint korábban bármelyik a történelemben. A rock-, a pop- és a beatzene a maga fülsiketítő hangerejével és a korabeli fiatalok lázadásával együtt megdöbbentette még a nyugat-európai és az észak-amerikai közvéleményt is. Azonban hamarosan felismerték az új zenei stílusokban levő üzleti lehetőséget, és a korábban polgárpukkasztó zenészek többsége szépen beilleszkedett a szórakoztató zenei világba. Nem így történt mindez a szocialista országokban, köztük Magyarországon sem. A kommunista vezetők valósággal pánikba estek, mert ez a zenei stílus nyugatról jött (ezért eleve csak rossz lehet), és a fő hajtóereje az alulról szerveződő fiatalok voltak. Egymás után hozták az intézkedéseket – kezdetben azért, hogy a rockzene ne tudjon beszivárogni a vasfüggönyön keresztül, ezért a határon elvették az ilyen tartalmú hanglemezeket, és zavarták egyes nyugati rádióadók magyarországi sugárzását. Emellett igyekeztek megakadályozni, hogy nyilvános rendezvényeken ilyen stílusú zenét játszhassanak. A legelső ilyen eset 1956 nyarán a balatonfüredi mólón történt. Az ottani recsegő hangszórón csak néhány taktus szólalhatott meg, utána gyorsan elnémították a zenét.

(Részlet a bevezetésből)