Tervezettség és spontaneitás – Ki irányította a közép-európai rendszerváltásokat?

Amikor a közép-európai rendszerváltást, a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetet tesszük mérlegre harminc évvel az események után, akkor fel kell tennünk a kérdést: ki és kik irányították a rendszerváltást? Milyen politikai és ideológiai erők szándéka érvényesült elsősorban, kik szorultak háttérbe, kik voltak csak látszólag meghatározó szerepben? Egyáltalán, mennyiben volt tervezett a folyamat, illetve mennyiben határozták meg az átmenetet nem várt, spontán események és hatások?
A történelemben harminc év szinte csak egy pillanatnak számít, ezért világos, egyértelmű és cáfolhatatlan képet még ma sem kaphatunk sem a magyar, sem a közép- és kelet-európai átalakulásokról. Ám az ilyen látványos, forradalmi tartalmú eseményekre különösen igaz, hogy számos politikai aktor bonyolult egymásra hatásának eredményeként alakult ki az, amit ma rendszerváltásnak és demokratizációnak nevezünk. Ebben az összetett folyamatban sokan valóban a kezükben tartották az események irányítását, mások csak azt hitték, hogy a kezükben tartják, szintén mások pedig csak szerettek volna beavatkozni a viszonyok alakulásába, míg másokat egyszerűen kiszorítottak a pályáról.
Arra keresek választ, hogy kik voltak a legfőbb szereplők a rendszerváltás során a nemzetközi és a hazai porondon, mennyire tudták megvalósítani a céljaikat, és végül ezek eredőjeként milyen új rendszer jött létre a régióban és főleg Magyarországon. A magyar – de a lengyel, észt, csehszlovák, keletnémet stb. – rendszerváltás nem érthető meg önmagában, csak a nemzetközi, globális, geopolitikai folyamatok összefüggésében, ezért először a nemzetközi szereplőkre vessünk pillantást.

(Bevezetés)