Laudatio

Kis Norbert Professzor Úr, Rektorhelyettes Úr, esküvői tanúm, barátom ötvenéves lett. Jobb is történhetett volna Vele. Talán csekély vigasz, hogy ahhoz, hogy az embernek szép hosszú élete legyen, meg kell először öregedni, meg hát sokan jártak már így. De talán ott még nem tartunk, bár, ha van fiatal felnőtt, akkor lehet fiatal idős is. Akárhogy, Wiener A. Imre professzor úr jóvoltából találkoztunk először 1997-ben, Győrben, ahol a győri jogi kar születésénél bábáskodtunk, miközben Norbi Franciaországból tért meg, ahol megtért, és ahol A bűnösségi elv hanyatlása a büntetőjogban monográfiájához gyűjtött anyagot, amelyről később kiderült, annyira jó lett, hogy azóta is irigykedem, amiért nem én írtam meg, de vigasztal, hogy más sem tudott ilyet, pedig hasonlóan hosszú mondatok vannak benne, csak jobbak.

(Részlet a köszöntőből)