Vörös Zoltán

Király Tibor 1988. április 29-én így kezdte akadémiai székfoglaló előadását:
„El tudunk-e képzelni ma olyan társadalmat, amelyben nincs bűntett, nincs büntetés, nincs büntetőjog? Ilyennek tartották az aranykort, amikor az emberek önként, kényszerítő törvények nélkül, a jót és igazat cselekedték, félelem és büntetés nélkül éltek. Ha ilyen állapotot el lehetne érni, ha a társadalom, az állam találna módszereket, amelyekkel elejét vehetné minden bűncselekménynek, akkor a büntetőjogot mint szégyellnivalót a történelem lomtárába hajítaná. De ilyen állapot nincs, ilyen módszert nem találtak fel – és fennmarad a büntetőjog és mindez a hatalom, mindazok a dologi berendezések, amelyek hozzá kapcsolódnak.”
Az előadás arról szólt, hogy mi az, amit az állam bűncselekménnyé nyilváníthat, ami miatt büntethet, és ezt a hatalmat mi módon gyakorolhatja, tehát a büntetőhatalom korlátairól. Akit a téma komolyan érdekel, olvassa el Király ma is mértékadó művét, ezt pedig itt észszerűen eljárva befejezheti, mert ez inkább komolytalan érdeklődésnek szánt – de ma sem mértéktartó – olvasmány.

(Részlet a bevezetésből)