V. Dinamikus rendszermodellezés: oksági diagram készítése

A dinamikus rendszermodellezés sajátos gondolkodásmódot kíván meg. El kell szakadni attól a hétköznapi megközelítéstől, hogy az ok-okozati kapcsolatokat két (vagy kevés számú) tényező között értelmezve következtetünk egy rendszer egész működésére. A modellezés során számos ilyen kapcsolatot kell azonosítani és hatásukat számszerűsíteni úgy, hogy közben minden további hatást is figyelembe veszünk. Leegyszerűsítve, a hatások rendszerét kell felépíteni. A fejezet átolvasása során az Olvasó megismerkedik a dinamikus rendszermodellezés alapvető eszközével, az oksági diagrammal. A bemutatott példák a téma gyakorlatában jártas szerzők munkáiból lettek kiemelve. A tankönyvi modellek rövidek és leegyszerűsítettek, azonban látni fogja az Olvasó, hogy a kezdő modellező számára ezek is meglepően összetett megoldásokat alkalmaznak. Tanulmányozásuk, átgondolásuk a tanulás első lépése: az oksági diagramok logikájának „megszokása”. Fel kell hívni továbbá a figyelmet arra, hogy a rendszerdinamikai modellek soha nem az egyetlenek és legjobbak. Az oksági diagram felépítése nagymértékben függ a vizsgálatok céljától és a készítők szubjektív elképzeléseitől.

Felhasznált irodalom

Bala, B. K. – Arshad, F. M. – Noh, K. M. (2017): System Dyamics: Modelling and Simulation.
Singapore, Springer. DOI: https://doi.org/10.1007%2F978-981-10-2045-2
Bala, B. K. (1997a): Computer modelling of the r ural energy system and of CO2 emissions for Bangladesh. Energy, Vol. 22, No. 10. 999–1003. DOI: https://doi.org/10.1016%2Fs0360-5442%2897%2900025-x
Bala, B. K. (1997b): Computer modelling of energy and environment: the case of Bangladesh.
Proceedings of 15th international system dynamics conference, Istanbul, Turkey.
Bala, B. K. (1998): Energy and environment. Modelling and Simulation. New York, NOVA.
Horváth, R. (2012): Rendszerdinamika mint a közlekedési rendszerek igénymodellezésének új lehetősége.
PhD-értekezés. Győr, Széchenyi István Egyetem.
Kim, D. H. (1992): Guidelines for Drawing Causal Loop Diagrams. The Systems Thinker, Vol. 3, No. 1. 5–6.
Király, G. – Géring, Zs. – Csillag, S. – Kováts, G. – Köves, A. – Sebestyén, G. – Gáspár, T. (2016): Rendszermodellezés a felsőoktatásról. Jelentésadás egy részvételi folyamatban. socio.hu. 3. sz. 66–90. DOI: https://doi.org/10.18030/socio.hu.2016.3.66
Kirkwood, C. W. (1998): System Dynamics Methods: A Quick Introduction. Tempe, Arizona State University.
Meadows, D. (2008): Thinking in Systems: A Primer. White River Junction, Chelsea Green Publishing.
Mintzberg, H. (1978): Patterns in Strategy Formation. Management Science, Vol. 24, No. 9. 934–948.
DOI: https://doi.org/10.1287/mnsc.24.9.934
Polónyi, I. – Timár, J. (2001): Tudásgyár vagy papírgyár? Budapest, Új Mandátum.
Richardson, G. P. – Pugh, A. (1983): Introduction to System Dynamics Modeling with DYNAMO. Cambridge, The MIT Press.
Richardson, G. P. (2011): Reflections on the Foundations of System Dynamics. System Dynamics Review, Vol. 27, No. 3. 219–243. DOI: https://doi.org/10.1002%2Fsdr.462
Senge, P. M. (1998): Az Ötödik alapelv. Budapest, HVG.
Sterman, J. D. (2000): Business Dynamics: Systems Thinking and Modeling for a Complex World. Boston, Irwin–McGraw‐Hill.