Gondolatok az Education 5.0 alapú hadmérnökképzés szükségessége és megvalósításának elvárásai témakörben: Hogyan képezzünk Ipar 5.0 környezetbe integrált Dobó Istvánokat és Bornemissza Gergelyeket?

Az Ipar 4.0 (I4.0) és 5.0 (I5.0) korszak elvárja a mesterséges intelligenciával támogatott, hatékony ember-gép kapcsolatot, a robotok által végrehajtott tömegtermelést és más kettős felhasználású eszközrendszerek, például drónok és érzékelők nyújtotta lehetőségek ki­aknázását a haditechnikai kutatás-fejlesztés-innováció területein. Az új készségek bevezetése szigorú előkészítő munkát, a hadmérnökképzés folyamatosan változó igényeihez illeszkedő, az Oktatás 4.0 (E4.0) és 5.0 (E5.0) lehetőségeit felismerő és kiaknázó, hatékony tudásátadási módszerek és részben személyre szabott követelmények kidolgozását igényli. A tanulmány célja a műszaki felsőoktatás kompetenciáin és korunk haditechnikai eszközökkel kapcsolatos szakmaspecifikus elvárásain alapuló hadmérnökképzés, ezen belül az elitképzés pedagógiai elvárásainak, kompetencia- és személyiségfejlesztési elemeinek és lehetőségeinek áttekintése, valamint a bővítések szükségességének kimutatása és integrálása a Ludovika Egyetemen folyó képzéshez. A tanulmányban bemutatott módszerek bevezetésével lehetőség nyílik olyan hadmérnökök képzésére, akik az I4.0 és I5.0 lehetőségekhez igazodó hadszínterek mesterséges intelligenciával támogatott internetbe kapcsolt szenzorhálózatainak értékelését, a hadi­technikai eszközök helyszíni kreatív továbbfejlesztési lehetőségeinek felismerését és az újszerű műszaki megoldások kidolgozásának kihívásait képesek hatékonyan kezelni.
Kulcsszavak: hadmérnökképzés, Ipar 4.0/I5.0, Oktatás 4.0/E4.0, mesterséges intelli­genciával támogatott megoldások, szenzorhálózatok, drónok, robotok