A mobilitás biztonságiasítása: Digitális megfigyelés mint elrettentés

Az Európai Unión belüli szabad mozgás elve a társadalom biztosítási és a bevándorlási politikák összefonódását eredményezte a tagállamok felügyeleti gyakorlatában, elhomályosítva a jóléti és a büntetőjogi intézkedések határvonalát. A tagállamok a kevésbé vonzó migránscsoportokat igyekeznek kirekeszteni a jóléti rendszerből és a munkaerőpiacra kényszeríteni.

Mivel teljesjogú uniós polgárként a roma népesség Európában szabad mozgást élvez, több nyugati tagállamban új ellenőrzési intézkedéseket vezetnek be a jóléti turistaként, beilleszkedni nem hajlandó csoportként számon tartott roma bevándorlókat megcélozva. Noha ezeket az „újonnan érkezőket” gyakran segélyezésfüggő, iskolázatlan munkaerőnek tekintik, a jóléti rendszerhez adaptálódó migránsok sikeresen fejlesztik tudásukat a digitalizált bürokráciák gyengeségeiről és előnyeiről, és alkalmazkodnak a szűrési mechanizmusokhoz. A legsikeresebb bevándorlók így a technokrácián kívülre húzódnak, és láthatatlanokká válnak a jóléti megfigyelés számára.

Empirikus esettanulmányok alapján ez a kötet bemutatja a megfigyelés ezen aszimetriáit, és feltárja a közép-európai roma bevándorlók digitális stratégiáit a brit jóléti eljárások során.