Az algoritmikus büntetéskiszabás lehetőségének jogi megfelelőségi vizsgálatáról

A tanulmány az algoritmikus büntetéskiszabás lehetőségének és korlátainak jogi megfelelőségi vizsgálatát végzi el. A kutatás alapját embercsempészési ügyek statisztikai és tartalmi elemzése adja, amely 541 jogerősen lezárt ügy iratanyagát dolgozza fel. Az elemzés feltárta, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat következetlen, és az enyhítő, illetve súlyosító körülmények hatása nem mutat észlelhető összefüggést a kiszabott büntetések mértékével. Ennek alapján indokolt az algoritmizálás lehetőségének vizsgálata, különösen egyszerűbb ügyekben, ahol a bemeneti adatok (így a büntetőügy tényei és körülményei) szűk körben osztályozhatók és skálázhatók. A tanulmány bemutatja a szimbolikus és nem szimbolikus MI-modellek előnyeit és korlátait a büntetéskiszabás támogatásában. Külön figyelmet kap a jogi megfelelőségi keret, amely az uniós jog (MI-rendelet, LED-irányelv, általános adatvédelmi rendelet) és a magyar jogszabályok összevetésén alapul. A szerző hangsúlyozza, hogy az algoritmus kizárólag döntéstámogató funkciót tölthet be, a végső döntés mindig a bíróé marad. Az elemzés kitér az emberi jogi és alkotmányos követelményekre, így a bírói függetlenségre, a tisztességes eljárásra és a diszkrimináció tilalmára is. A dolgozat célja egy olyan megfelelőségi mátrix felállítása, amely irányadó lehet a jövőbeli algoritmikus büntetéskiszabási modellek vizsgálatában. Végső soron a tanulmány hozzájárul a jogtudomány és a mesterséges intelligencia kapcsolatának kritikai feltárásához.

Kulcsszavak: algoritmikus büntetéskiszabás, mesterséges intelligencia, jogi megfelelőség, adatvédelem (LED, GDPR), tisztességes eljárás, embercsempészés