Fogyasztóvédelem

A Közös Halászati Politika (KHP) a strukturális és beruházási alapok közé tartozik, és elsődleges célja a fenntartható halgazdálkodás megteremtése és fenntartása. Ez magában foglalja a tengerek élővilágával mint közös erőforrással való gazdálkodást, de ugyanúgy része a tengeri és édesvízi akvakultúra fejlesztése is.
Évtizedeken keresztül az egyik legellentmondásosabb közös politikák között tartották számon. Miközben a halállományok kezelésére szigorú szabályokat határoz meg, és keretet biztosít a halászatból élők méltányos megbecsülésének, nem tudta leküzdeni a túlhalászatot az Európai Unió vizein. Szintén sokan támadták a KHP-t azzal, hogy pont a szigorú jogszabályok következtében nőtt a visszadobások száma (discard), ami szintén sok hal elpusztulásához vezetett. Előrelépést csak a 2013-ban elfogadott új KHP hozott, amelyben célul tűzték ki a legnagyobb fenntartható hozamszinten (MSY) történő halászat elérését 2020-ig minden állomány esetében, valamint megtiltották a visszadobást, és helyette kirakodási kötelezettséget (landing obligation) írtak elő a halászhajók részére.
Az elkövetkező évek fogják megmutatni, hogy képes-e az Európai Unió szövetséget kötni a tengeri élővilággal, ami a halászok számára anyagi biztonságot, a természetnek évről évre történő megújulást tenne lehetővé. Magyarországon a KHP elsősorban az ország területén található több mint 27 ezer hektár üzemelő halastó,2 néhány tucatnyi intenzív haltermelő és halfeldolgozó üzem számára biztosít anyagi forrást az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) által.

(Bevezetés)