Oktatás-, képzés-, ifjúság- és sportpolitika

Annak ellenére, hogy viszonylag későn született meg önálló uniós szakpolitikaként, az oktatás és képzés szempontrendszere, valamint az ifjúságpolitika megfontolásai már az európai integráció első lépéseinél tetten érhetők voltak. Hamar világossá vált ugyanis az alapító atyák számára, hogy amennyiben tartóssá akarják tenni az egységes európai piac megteremtése érdekében kifejtett erőfeszítéseiket, akkor azokon a területeken is együttműködésre kell törekedniük, amelyek a gazdasági integráció támaszául szolgálhatnak. Így az oktatás és a szakképzés hamarosan fontos kiegészítői lettek az európai gazdaságok versenyképességéről szóló vitáknak. Ebben az időszakban az ezen a téren létrejövő kezdeményezéseknek a foglalkoztathatóság javítása volt a közös nevezője. Ezen koncepcióban kapott szerepet az elsősorban a szakképzés területén kialakuló együttműködés.
Az évtizedek során egyre intenzívebbé váló európai kooperáció aztán magával hozta fejezetünk szakpolitikáinak megjelenését is az európai belpolitika tematikai keretében. A foglalkoztathatóságot mint kritériumot lassan kiegészítette a társadalmi integráció és a szociális kohézió kérdésköre. Ebben az értelmezésben az oktatás-képzés, az ifjúság- és a sportpolitika már a közösségi lét fontos segítőivé váltak, és – megőrizve a szubszidiaritás elvén működést – egyre nagyobb jelentőségre tettek szert.
Az európai gazdaságok és társadalmak súlyosbodó gondjaira adott válaszként a harmadik évezred tízes éveitől ezen szakpolitikák területén olyan fejlődés ment végbe, amelynek eredményeként mára az európai identitás megerősítésének elsődleges szövetségesévé, a versenyképességet szolgáló szakpolitikák esetében pedig lényegi szövetségessé léptek elő.

(Bevezetés)