Környezetvédelem

A 20. században az európai integrációs folyamatokkal párhuzamosan elindult a globális környezetvédelmi mozgalom is, amelynek zászlóshajója Európa volt. Közvetlenül a két világháborút követően természetesen mindenekfelett a megbékélés, a rekonstrukció és a nemzetgazdaságok új beindítása állt. Ugyanakkor – a hidegháború ellenére kialakult – békeidőben a birodalmi játszmák és fegyveres konfliktusok már nem fedték el az iparosodással és a nemzetgazdaságok újult erővel való fellendülésekor bekövetkező környezetromlást. A túlgyorsult iparosodás és tömegtermelés, a – fosszilis energiaforrás alapú – megnövekedett energiaigény, a népességrobbanás és a nemzetközi kereskedelemre való támaszkodás ördögi spirálja egészségkárosító lég- és műanyagszennyezéshez, kezelhetetlen mennyiségű hulladékhoz, ivóvízhiányhoz, a termőföldek terméketlenségéhez, a biodiverzitás rohamos szűküléséhez, a természeti erőforrások kimerüléséhez, antropogén természeti katasztrófákhoz és globális éghajlatváltozáshoz vezetett. Felismerve, hogy a nemzetgazdaságok működése és növekedése véges természeti erőforrásokon alapul, illetve a környezetkárosításnak közvetlen és közvetett egészségkárosító hatásai is vannak, az állami döntéshozók elkezdték a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe venni. A környezetszennyezés első felismerését követően megindult a környezetvédelmi szakpolitika- és jogalkotás, miközben az európai integráció egyre szorosabbra fűződött. E két párhuzamos folyamat aztán az Egységes Európai Okmánnyal egybeért, és a Maastrichti Szerződéssel egyként intézményesültek.

(Részlet a bevezetésből)