A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége: Schengeni együttműködés

Az Európai Unió szakpolitikai rendszerének kevés olyan eleme (részszakpolitikája) van, amelynek hatását annyira magán érzi szinte minden egyes uniós polgár, mint a schengeni eszméhez kapcsolható intézkedések rendszere vagy éppen a schengeni kérdéskörhöz kapcsolt negatív eseményekre adható reakció. Az ember biztonság iránti igénye ősidők óta kódolva van génjeibe, így, ha azt valami zavarja, akkor megérzi, kellemetlen élmény (diszkomfortérzés) keríti hatalmába.
A „schengent” megtöltő tartalom elsődlegesen pozitív élményt jelent, hiszen ma már generációk élik úgy mindennapjaikat, hogy nem tudják, mit jelent országhatárok között élni. Milliók számára egyértelmű, hogy a határ nem elválaszt, hanem összeköt, átjárható, de mégis biztonságos. Az állampolgárok szempontjából ezen tartalom leginkább érzékelhető része a határforgalom-ellenőrzés megszüntetése. Házasságok születnek két ország állampolgárai között ott, ahol korábban erre nem volt lehetőség a szigorú „határlezárások” miatt. A család lakóhelye esetleg Csehországban van, a gyermek Ausztriába jár iskolába, a szülők pedig Bajorországban dolgoznak. Mindez utóbbit úgy, hogy napi ingázóként reggel közösen elhagyják a családi fészket, beérnek az iskolába és a munkahelyre, majd a nap végén közösen visszatérnek lakhelyükre.
A schengeni kérdés másik aspektusa a sötétebb oldal, a bűnözés határtalansága, a közös jóléti térség pozitívumaihoz ingyen, semmit hozzá nem téve részesedni akarás, vagy a legrosszabb, amikor ártó szándékkal, eltérő elvekre hivatkozva megzavarja valaki a biztonságot, és negatív hatással van a szubjektív biztonságérzetre, ezáltal az objektíve nem mérhető biztonságra is.1 A schengeni részszakpolitikának éppen ezért kettős szerepe van: fenntartani a megteremtett szabadságélményt, de párhuzamosan őrködni annak biztonsága felett, felderíteni, megelőzni és megszakítani mindazokat az eseményeket, cselekményeket, amelyek károsan hatnak a „szabadság, biztonság és jog térségében” élőkre.

(Bevezetés)