Turizmus

Az Európai Uniónak nincs önálló és így kodifikált turizmuspolitikája, számos, a turizmust is támogató szabályrendszer és program felfogható mint egy „virtuális” uniós turizmuspolitika szerves összetevője, például az oktatás, a szakképzés, az ifjúságpolitika, a fogyasztóvédelem és regionális fejlesztéspolitika területén, hogy csak néhányat említsünk a fontosabbak közül a teljesség igénye nélkül. A turizmust közvetlen és közvetett módon több, az Unió közös gazdaság- és versenypolitikáját is érintő jelenség befolyásolta. Az elmúlt évtizedekben az Európai Unión belüli nemzetgazdaságok fokozatosan, de egyre növekvő mértékben szolgáltatásorientálttá váltak a globálisan érvényesülő tendenciáknak megfelelőn, nem utolsósorban a belső és az Unión kívülről történő utazások – a beutazó vagy aktív turizmus – növekedése révén. Ezért minden, a szolgáltató szektort alakító gazdaságpolitikai és versenyképességi intézkedéscsomag, irányelv és kezdeményezés kihatott az Unió turizmusára, az egyes tagországok turizmusára és turizmusfejlesztésére is. Az utazások szervezetté és a turizmus világméretűvé válása óta rengeteg meghatározás született. Ezek a tárgyalt jelenség közel azonos elemeit ragadták meg, a turizmusra vonatkozó
definícióalkotás jelentősége nem feltétlenül annak tartamában, sokkal inkább megközelítésében, szemléletmódjában határozható meg. „A turizmus magában foglalja a személyek lakó- és munkahelyen kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat.” Az Európai Unió külön nem definiálta, jelentőségét az alábbiakban fogalmazta meg: „A turizmus az Európai Unió egyik fő gazdasági tevékenysége, mely széles körű hatással bír a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra és a közösségek fejlődésére. Hatásos eszköz lehet a fejlettségi különbségek mérséklésében, a munkanélküliség ellenében.”

(Bevezetés)