A digitális állam fenyegetettsége: a mesterséges intelligencia

A digitális államot elég sokféleképpen jellemezhetjük. Két jelzőt azonban itt kiemelünk: technológia­vezérelt és proaktív. Míg az első azt takarja, hogy az államnak minden olyan technológiát be kell építenie, amely hatékonyságát, hatásosságát és eredményességét fokozza, addig a második azt jelenti, hogy kérés nélkül szolgáltat, megelőzve (előzetesen kiszolgálva) minél több állampolgári igényt, kérést. A mesterséges intelligencia technológiái ezeket az elvárásokat – látszólag és egyelőre – jól hozzák. Fokozatosan bővül a felhasználási területek sora, az erre vonatkozó tapasztalatok is többnyire pozitívak. Azonban körvonalazódnak a veszélyek is, amelyekkel egyelőre nem foglalkozunk kellő mértékben. E rövid tanulmány ezekre a kihívásokra próbál rávilágítani. S mi mással lehetne egy pályája csúcsán álló társadalomtudós előtt tisztelegni, mint azzal, hogy egy, a társadalmi változás pozitív jellegét meghatározó technológiai kontextus árnyoldalait ízlelgetjük, továbbgondolásra késztetve az amúgy technofil olvasót… 

The digital state can be described using several adjectives, but we will emphasize two: technology-­driven and proactive. The former implies that the state should adopt all technologies that enhance its efficiency and effectiveness, while the latter means it should provide services without being asked, anticipating (pre-serving) as many citizen needs and requests as possible. Artificial intelligence technologies apparently meet these expectations – at least for the time being. The range of applications is gradually expanding, and the experience is mostly positive. Nevertheless, there are emerging threats that have not yet received sufficient attention. This brief paper aims to highlight these challenges. What better way to honour a social scientist at the peak of his career than by tasting the shadows of a technological con­text that determines the positive nature of social change, and encouraging the technophile reader to think further?