IV. Rendszerek viselkedése

A rendszerek vizsgálata mögött mindig valamilyen konkrét cél húzódik meg: hatékonyságot növelni, költségeket csökkenteni, párhuzamosságokat megszüntetni, új feladat ellátására felkészülni stb. Ahhoz, hogy e folyamatokban hasznosan tudjunk közreműködni, vagy hogy legalább a minket körülvevő változást megértsük, a rendszerelmélet alapfogalmainak megismerése után el kell mélyedni a rendszerek viselkedésének sajátosságaiban. A rendszerről általában alkotott képünk statikus, ami ugyan számos kérdésre választ ad, de nem képes megmagyarázni, mi és miért történik. A rendszer elemei közötti kapcsolatok hatása összetett. A fejezet átolvasása utána az Olvasó képes lesz a rendszerek struktúrájának és állapotának megkülönböztetésére, továbbá az alapvető viselkedésformák azonosítására. A fogalmak és összefüggések előkészítik a későbbi, a rendszerek dinamikus modellezését bemutató fejezeteket.

Felhasznált irodalom

Bala, B. K. – Arshad, F. M. – Noh, K. M. (2017): System Dyamics: Modelling and Simulation.
Singapore, Springer.
Berényi L. (2009): Környezetmenedzsment. Miskolc, Miskolci Egyetem.
Boulding, K. E. (1971): Rendszerelmélet: Válogatott tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó.
Forrester, J. W. (1961): Industrial Dynamics. Cambridge, The MIT Press.
Forrester, J. W. (1969): Urban Dynamics. Cambridge, The MIT Press.
Forrester, J. W. (1971): World Dynamics. Cambridge, The MIT Press.
Gleick, J. (1999): Káosz: Egy új tudomány születése. Budapest, Göncöl.
Horváth R. (2012): Rendszerdinamika mint a közlekedési rendszerek igénymodellezésének új lehetősége. PhD-értekezés. Győr, Széchenyi István Egyetem.

Karajz S. – Tóth Z. (2011): Komplexitáselmélet a közgazdaságtanban. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kata J. (2013): Mérnöki módszerek a pedagógiában. Budapest, Typotex.
Kerényi A. – Kiss T. – Szabó Gy. (2013): Környezeti rendszerek. Debrecen, Debreceni Egyetem.
Király G. – Köves A. – Pataki Gy. – Kiss G. (2014): Rendszermodellezés és részvétel: egy magyar kísérlet tanulságai. Szociológiai Szemle, 24. évf. 2. sz. 90–115.
Király G. – Miskolczi P. (2016). A részvétel dinamikája. Rendszerdinamika és részvétel: empirikus áttekintés. Replika, 100. sz. 103–129.
Kirkwood, C. W. (1998): System Dynamics Methods: A Quick Introduction. Tempe, Arizona State University.
Lane, D. C. (2007): The Power of the Bond between Cause and Effect: Jay Wright Forrester and the Field of System Dynamics. System Dynamics Review, Vol. 23, No. 2–3. 95–118. DOI: https://doi.org/10.1002%2Fsdr.370
Lorenz, K. (1993): The Essence of Chaos. Seattle, University of Washington Press.
Meadows, D. (2008): Thinking in Systems: A primer. White River Junction, Chelsea Green Publishing.
Meadows, D. H. – Meadows, G. – Randers, J. – Behrens III., W. W. (1973): A növekedés határai. Budapest, Kossuth.
Meadows, D. H. – Randers, J. – Meadows D. L. (2005): Növekedés határai harminc év múltán. Budapest, Kossuth.
Nemény V. (1973): Gazdasági rendszerek irányítása. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó.
Richardson, G. P. (2011): Reflections on the Foundations of System Dynamics. System Dynamics
Review, Vol. 27, No. 3. 219–243. DOI: https://doi.org/10.1002%2Fsdr.462
Seeler, K. A. (2014): System Dynamics. An Introduction for Mechanical Engineers. New York, Springer.
Stave, K. – Goshu, G. – Aynalem, S. (2017): Social and Ecological System Dynamics. Cham, Springer.
Szakály D. (2002): Innováció- és technológiamenedzsment. Miskolc, Bíbor.
Szatmári J. (2013): Modellek a geoinformatikában. Szeged–Debrecen–Pécs, Szegedi Tudományegyetem – Debreceni Egyetem – Pécsi Tudományegyetem.
Szintay I. (1991): Rendszerelmélet, rendszerszervezés. Budapest, Tankönyvkiadó.
Von Bertalanffy, L. (1968): General System Theory: Foundations, Development, Applications. New York, George Braziller.