A Ludovika Akadémia kőbe vésett vármegyecímerei

A reprezentatív kötet a Ludovika Akadémia belső udvarán művészien helyreállított 63 vármegye kőbe faragott címereit állítja a tartalom középpontjába. A szerző ismerteti a Ludovika Akadémia megalapítására alkotott 1808., 1812., 1827. és 1836. évi törvényeket az adományozók teljes névjegyzékével. Külön fejezetben tér ki a vármegyecímerek 1935-ben megfogalmazott, 1940-ben tervrajzokban dokumentált és 1941-ben vörös márványba faragott 44 + 1 címerpajzsának, valamint a 2012–2014 közötti felújítás során 19 kiegészített címerének történetiségére is, amely új tudományos kutatási eredmény.

Tekintettel a mesteri módon készített kőfaragásokra, a bővített címerleírásokban színeket és fémeket nem alkalmaztunk, azonban a címerek tartalmi elemeit részletesen összefoglaltuk. A 63, egységesen hegyes talpú pajzsba helyezett eltérő címer ismertetését az Akadémia főhomlokzati timpanonjának homlokfelületéből kiemelkedő 1874 előtti, angyalokkal övezett állami középcímer szakszerű heraldikai leírása vezeti be. Az egyes vármegyecímerek történeti földrajzi elhelyezkedését kis méretű történelmi Magyarország-térképek illusztrálják, míg a törzsszöveget az egyes vármegyékre jellemző korabeli földrajzi leírások egészítik ki.

A kötetet szakszerű lábjegyzet-apparátus, forrásjegyzék és bibliográfia egészíti ki. A mű a vármegyecímereken keresztül állítja középpontba a Ludovika Akadémia szellemiségét, hangsúlyozva a dicsőséges múltra építkező, de a jövőbe tekintő mai Magyar Honvédség küldetését.