A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége: Bevándorlás- és menekültpolitika

Az Európai Unió közös menekültügyi, bevándorlási, vízum- és határigazgatási politikája az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) V. címén (A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség) alapul. A belső határellenőrzések nélküli egységes belső piac megvalósítását az Egységes Európai Okmány 1993. január 1-jére tűzte ki célul. Mivel azonban e területek uniós szabályozása újabb hatáskörök átadását feltételezte a tagállamok részéről, ezért a migrációs kérdéskörök vonatkozásában a tagállamok kezdetben csak teljes konszenzuson alapuló döntéshozatalt tudtak elfogadni, amelynek eredményeként létrejött a Maastrichti Szerződés által felállított pillérrendszer úgynevezett III. pillérébe tartozó bel- és igazságügyi együttműködés. Ennek keretében ugyan nem sikerült elérni a személyek határellenőrzésének megszüntetését a belső határokon, ugyanakkor egy nemzetközi jogi alapú, Unión kívüli, a schengeni egyezmények által létrehozott együttműködés mégiscsak megteremtette 1995-re a belső határellenőrzés lebontásának és a külső határok megerősítésének feltételeit. E két fejlődési szál az Amszterdami Szerződés által egyesült, amely egyrészt az uniós politikából a közösségi politikák, azaz az I. pillér sorába emelte a korábbi III. pillér nagy részét, másrészt az Amszterdami Szerződéshez fűzött schengeni jegyzőkönyv lehetővé tette az addig elért „schengeni vívmányok” megerősített együttműködés formájában történő, Unión belüli megvalósításának és fejlesztésének folytatását.

(Részlet a tanulmány bevezetéséből)